|
2022-08-31 21:25:44, szerda
|
| |
| |
Jézus legyőzte a halált
Textus: Jn 11,11-16
A 11-dik versben Jézus az alvás szót használja, amivel arra utal, hogy Lázár meghalt.
,,Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem."
A tanítványok félreértették Jézust, és azt hitték, hogy Jézus a természetes alvásra utal. Azt mondták Jézusnak:
,,Uram, ha elaludt, meggyógyul."
Mire Jézus nyíltan megmondta nekik: ,,Lázár meghalt."
Jézus az "alvás" szót használta a halálra.
Az Újszövetségben ez a görög szó mindössze 4 helyen jelenti szó szerint az "alvást". A 12. vers, ahol a tanítványok azt mondták, hogy ha Lázár alszik, akkor meggyógyul (felkel), az egyik ilyen hely.
Mindenhol máshol az Újszövetségben, mint például a 11. versben, amikor Jézus azt mondta, hogy Lázár alszik, a keresztyének halálára úgy utalnak, mint 'alvás'. Például az Apostolok Cselekedetei 13:36 Dávid haláláról beszél.
,,Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált Isten akarata szerint, elaludt (meghalt), és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott."
Egy másik példa a Máté 27:52-ben található. Amikor Jézus átadta a lelkét, a templom kárpitja fentről lefelé kettészakadt, a föld megremegett, és a sziklák meghasadtak. Majd ezzel folytatódik:
,,A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste."
A vers utolsó részének szó szerinti fordítása így hangzik: ,,sok elaludt szentnek feltámadt a teste."
Az Apostolok Cselekedetei 7:60-ban István megkövezés általi halála a következőképpen van leírva:
,,Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És amikor ezt mondta, meghalt."
Ami érdekes, hogy majdnem minden esetben, ahol az "alvás" a "halál" helyett szerepel, azokra vonatkozik, akik Isten népe. Akik konkrétan meg vannak nevezve, mint Dávid, István és Lázár, ők egyértelműen keresztyének. Néha csoportokat nevez meg az Ige, mint például azokat, akik Jézus halálakor kijöttek a sírjukból. De őket úgy említi, mint: ,,sok szent..."
Az 1Thesszalonika 4:13-17 azokról beszél, akik "elaludtak benne [Jézusban]":
,,Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk."
Ezek az utalások az ,,alvókra" Isten népére vonatkoznak.
De a nagy kérdés az:
Miért említi a Biblia a halált alvásként?
Talán a legjobb, ha azzal kezdjük, hogy megállapítjuk, mit nem jelent.
Nem arra utal, hogy Isten népének lelke alszik.
Egyes pogányok, sőt egyes keresztények is úgy vélik, hogy amikor egy ember meghal, a lelke alszik, azaz csak alvó létre képes.
Az Újszövetség tanúsága azonban azt mutatja, hogy ez téves. Amikor Jézus átlényegült, Mózes és Illés is megjelent vele együtt. Illés soha nem tapasztalta meg a halált. Mózes azonban igen. Ő ott volt Jézussal. Ő nem aludt. Mindketten megjelentek Jézussal (Lukács 9:31):
,,akik dicsőségben megjelenve, élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie."
Mózes lelke nem aludt. Valóban, amikor egy keresztény meghal, a lelke azonnal a mennybe kerül. A Filippi 1:23-ban Pál apostol azt írja:
,,vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél."
Nem várta az alvást. Alig várta, hogy Krisztussal lehessen. Pál tudta, hogy amikor meghal, a lelke azonnal a mennybe megy, hogy Krisztussal legyen. Erről beszélt a 2Korinthus 5:6, 8-ban is, ahol azt írta, hogy: ,,mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól... De bizakodunk, és inkább szeretnénk elköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz."
Amikor a testünk meghal, a lelkünk nem hal meg vele együtt. Azonnal az Úrhoz megy. Herman Bavinck így foglalja össze a bibliai álláspontot:
"A Szentírás mindig úgy ábrázolja a halál utáni embert, mint aki többé-kevésbé tudatánál van. A kinyilatkoztatás előrehaladtával egyre világosabbá válik, hogy míg a halálban a lélek minden kapcsolata ezzel a világgal megszakad, addig a halálban azonnal más, egy másik világgal való kapcsolatok lépnek a helyébe".
Westminsteri Nagykáté 86 kérdés:
Mi az a dicsőségben való közösség Krisztussal, amelyben a láthatatlan egyház tagjai részesülnek közvetlen a halál után?
V: A dicsőségben való közösség Krisztussal, amelyben a láthatatlan egyház tagjai részesülnek közvetlen a halál után, abban áll, hogy Isten tökéletesen szentté teszi lelküket, és befogadja őket a mennyei magasságokba, ahol világosságban és dicsőségben szemlélhetik az ő orcáját, testük teljes megváltását várva, amely a halálban továbbra is Krisztussal egyesülve nyugszik a sírban, mint fekvőhelyén, amíg az utolsó napon ismét egyesül lelkével.
Figyeljük meg, mit mond a keresztények testéről a halálban. Azt mondja: ,,amely a halálban továbbra is Krisztussal egyesülve..."
Ez az 1Thesszalonika 4:14-re hivatkozik, ahol a,
"akik benne [Jézusban] elaludtak".
Az ő testük nem csak elaludt, hanem "benne van". Az Ószövetségben látjuk, hogy Jákob nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Ábrahámmal és Izsákkal együtt temessék el. Utasítást adott Józsefnek, hogy ne Egyiptomban temessék el. Azt mondta: (1Mózes 49:29-31):
,,Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba! Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul. Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is."
Miért ragaszkodott ehhez Jákob? Azt hiszem, azt akarta megmutatni, hogy a halál után is összetartoznak, és hogy van jelentősége annak, hogy együtt temették el őket, hogy van jövője a testüknek.
Ha az Úr késlekedik, a mi testünk is megtapasztalja a halált. De ez csak átmeneti. Jézus legyőzte értünk a halált. Többé már nem halálos ellenség. Az 1Korinthus 15:52-57 leírja az Úr eljövetelét.
,,Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: ,,Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!"
Mit jelent ez számunkra?
Először is azt jelenti, hogy
Jézus legyőzte a halált.
Ő az Úr a halál felett. Nem kell félnünk a haláltól. Azt legyőzte. Legyőzött ellenség.
A Biblia a halált utolsó ellenségnek nevezi. (1Kor 15.26)
A halál gyászra hívhat és hív is minket. Szenvedünk, amikor mások meghalnak, és szenvedünk, amikor mi magunk halunk meg. Megszakítja a szeretetteljes kapcsolatokat ezen a földön. Douglas Kaine McKelvey írja:
"A halál katasztrófa, obszcén ellenség, a teremtés szemét átszúró mérgezett nyílvessző...".
De Jézus munkájának egyik legcsodálatosabb és legcsodálatosabb aspektusa az, hogy,
a keresztyének számára a halál legyőzetett.
Testvérek, ti nem fogjátok megtapasztalni a halál teljes hatását. Ez inkább olyan, mint az alvás. A halál az elhunyt keresztyének testét csak ideiglenesen tartja hatalmában.
Mi keresztyének csak keresztülmegyünk a ,,halál árnyékán". Mi csak a ,,halál árnyékát" tapasztaljuk meg,
ahogy a 23. zsoltár mondja. Ez mindent megváltoztat. Egy árnyék tényleg nem árthat neked. Ha egy forgalmas autópályán vagy, és defektet kapsz, vagy kigyullad a piros olajjelző lámpa az autódban, akkor félre kell húzódnod az út szélére, a forgalom elszáguld melletted, és talán néhány nagy teherszállító is ott van a forgalomban, és amikor elmennek melletted, az árnyékuk végigsöpör rajtad. Fájdalmat okoz neked? Nem. Egy pillanatra elzárja a fény egy részét. Lehet, hogy egy kicsit megijedsz tőle. De óriási, monumentális különbség van aközött, hogy elgázol egy teherautó, és aközött, hogy elgázol az árnyéka. Ha elgázol az árnyéka, az nem fáj, nem csíp. Nincs maradandó hatása.
A keresztyén ember számára a halál teljesen legyőzetett Jézusnak halálból való feltámadása által. Ő diadalmasan feltámadt belőle. A sír üres. A halál sorsa megpecsételődött. A Jelenések 20:14 azt mondja nekünk, hogy a nagy ítélet után,
"És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába."
Krisztusban a keresztyének örök életet kaptak. Ez már most a tiétek. A halál talán még mindig zavar egy kicsit. A halál megsebez, amikor a szeretteid meghalnak. A halál megsebez, amikor szenvedünk és átmegyünk rajta. De az a pillanat, amikor úgy tűnik, hogy az övé vagyunk, amikor utoljára lélegzünk, amikor a testünk megszűnik élni - ez az a pillanat, amikor a lelkünk belép a dicsőségbe. Ez az a pillanat, amikor találkozunk az Úrral. Ez az' amikor újra egyesülünk azokkal a szeretteinkkel Krisztusban, akik előttünk mentek el. Emlékeztek, amikor Jézus megdicsőült a Megdicsőülés hegyén? Mózes és Illés is vele volt. Ők már újra együtt voltak. Egy napon mi is ott leszünk a nagy mennyei lakomán, ahol Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal együtt ülünk majd le. Ahogy Jézus mondta a Máté 8:11-ben:
,,De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában."
Istennel leszünk, és az Ő népe leszünk. A Jelenések 21:3-4 szavai dicsőségesek.
,,Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak."
Milyen dicsőséges lesz! A Jelenések 22:4 azt mondja, hogy látni fogjuk az Ő arcát. A Máté 13:43-ban Jézus leírta örökkévaló állapotunkat. Azt mondta:
,,Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!"
A Jel 22,5 hozzáteszi: ,,Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké."
Másodszor, ez azt jelenti, hogy a szívedben Krisztusban lévő bizalommal és reménységgel nézhetsz szembe a halállal.
Az 1Thesszalonika 4:13 azt mondja a keresztyének:
,,Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük."
Nagy reménységed van. Amikor egy keresztyén meghal, belép a dicsőségbe. A szövegünkről szóló prédikációjában James Montgomery Boice azt mondta:
"Ennek az igazságnak csodálatos illusztrációja van Sir Winston Churchill temetésének egy részletében. A gyászszertartás egy pontján egy kürtös, aki magasan a londoni Szent Pál templom kupolájában állomásozott, ahol a temetés zajlott, takaródót fújt, miközben mindenki néma csendben várakozott. Katonai körökben a takaródó a nap végét jelenti. Ez volt tehát Churchill hosszú és jeles életének befejezését jelképező kürtzengés. Bizonyos mértékig ez egy korszak elmúlását jelentette. Szomorú volt, sőt egy kicsit gyászos. De aztán - és ez az a pont, amiért elmesélem a történetet -, alighogy elhaltak a takaródó hangjai a nagy katedrálisban, a kürt újra megszólalt. De ezúttal nem a takaródó volt a dallam. A dallam az ébresztő volt, az a kürtzengés, amellyel a katonai világ új napot kezd. Churchill tanúságot akart tenni arról az igazságról, hogy a halál csak egy kapu Isten jelenlétébe, az ő örökkévaló napjaiban élt életbe."
A Jelenések könyve 14:13 szerint:
,,És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket."
Testvérek, örüljetek Jézusban. Örüljetek annak, hogy Ő meghalt értetek, hogy adjon nektek - életet, teljes életet, olyan életet amely soha nem ér véget! Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: halhatatlanságba, legcsodálatosabb, megpecsételődött, keresztülmegyünk, kinyilatkoztatás, prédikációjában, előrehaladtával, gyászszertartás, következőképpen, fáradozásaiktól, összetartoznak, szeretetteljes, újszövetségben, megtapasztalni, megtapasztalja, szomorkodnátok, szeretteinkkel, illusztrációja, teherszállító, cselekedeteik, megállapítjuk, belevettetett, jeruzsálemben, megnyugszanak, kapcsolatokat, beteljesednie, félreértették, ószövetségben, thesszalonika, világosságban, katedrálisban, tulajdonított, elragadtatunk, szempillantás, keresztyének, napnyugatról, 11-dik versben, alvás szót, tanítványok félreértették, természetes alvásra, egyik ilyen, keresztyének halálára, maga nemzedékében, másik példa, templom kárpitja, föld megremegett, sziklák meghasadtak, sírok megnyíltak, vers utolsó, elhunytak felől, riadó hangja, főangyal szava, Mire Jézus, Apostolok Cselekedetei, Mert Dávid, Amikor Jézus, Herman Bavinck, Westminsteri Nagykáté, Urunk Jézus Krisztus, Douglas Kaine McKelvey, Ahogy Jézus, James Montgomery Boice, Winston Churchill, Szent Pál,
|
|
Offline
